Kovács Ferenc - Tranzit

Ezen lemez zenei anyaga Kovács Gerzson Péter TRANZDANZ Táncegyüttesének legújabb előadásához készült, mely során én élőben játszom a színpadon. Egyes darabok már rég megszülettek, de csak most kerültek bemutatásra.
A főmotívumot még főiskolás koromban komponáltam 1978 táján (Szimmetria). Most jött el az ideje. A repetitív darabot (Ablak) a 180-as Csoport számára írtam, de mielőtt sor került volna a bepróbálására, kirúgtak egyeztetési problémák miatt, ami a Budapest Ragtime együttessel adódott. Ők sem játszották el a hozzájuk írt Őrűlt Rag című nótámat, ami viszont csak az előadáson hallható, mivel csupán egy színpadi geg. A Hetyke című darabot a Magony Vonósegyüttesemre írtam, s már játszottuk is, de a lemezre magam hegedűltem fel a szólamokat, megkímélve kollégáimat a stúdiómunka fáradalmaitól.

A Kapu című opusz 2003 tavaszán készült, amikor Kovács Zoltán zongorista barátommal elhatároztuk, hogy jazz-együttest fogunk csinálni. (Ennek is most jött el az ideje.) Tulajdonképpen ez a fődarab. Az első feljátszást tartottuk meg, mert ez a leghitelesebb. Misi tökéletesen feszíti a hangokat, eredeti az izgalom, amit mindannyian átéltünk. Késöbb hatalmasokat alakított a hangszerén, de sok volt és másról szólt. Azt mondtam neki akkor, hogy "Szerintem az első volt a jó", mire Ő: "Hát persze, mert ott már eljátszottam, ami oda kellett!"
Maga a kapu motívum az E és F hang különös együttállása, mely a feszültséget kelti. Ennek másik vetülete a B és a H hang. Ezen a tengelyen a megoldást a desz és annak segédhangja, az ASZ adja. Ezt a DESZ hangot a Tibetből magammal hozott trombitán találtam meg késöbb. Semmilyen egyéb felhang nem szólaltatható meg ezen a furcsa tülkön. Ennek a hangnak is most jött el az ideje, öt év után. Persze ez is csak az előadáson hallható.
A szabad-zenéket természetesen úgy játszottuk el, mintha mindenkiben benne lett volna az a húsz-huszonöt év, melyet Szabados Györggyel töltöttünk együtt. Égerházi Attila rövid darabja is pont ide illik, hangsorával, meditatív jellegével.
Amikor két akkord szerepel kíséretként, azt úgy építettem föl, hogy mindkettő funkció benne legyen egyszerre. Elöször az egyik van alul a bal kézben, s a másik felül, a jobban, majd fordítva. Így izgalmas marad. Ilyen maga a TRANZIT is. Mint egy váróterem, ahová jönnek különböző helyekről, s időkből emberek, s ahonnan megannyi felé elindulnak. Mégis megtörténik a furcsa találkozás. Így van ez a zenekaroknál is. Ki épp jön, ki épp megy. Valamit hoz, valamit visz.
Kovács Zoltán szólójátékából kiérződik, hogy nem csak kiváló zongorista, hanem zseniális zeneszerző is egyben. Az is jó, hogy Sziluval már annyira összeszoktak a Djabe zenekarban. Matyival persze könnyű összeszokni, mert mindenhová őt hívják bőgősnek. Egyszer mondtam neki, hogy "Matyi figyelj, akarok veled beszélni", mire Ő: "Bocsi, de nem vállalok több együttest!" Hát aztán Ő is betért a váróba. A Sipi bácsi sajnos nem bírt eljönni, ezért nekem kellett feljátszani az ütős részeket. Az igaz, hogy én készítettem a böszme nagy afrikai mintájú faszilofonokat, de a vert nem volt pofám kézbe venni, így tenyérrel, ujjakkal dolgoztam. Kiderült, hogy így jó ez is. Ez meg a basszusgitár ritmikája adja meg a Kapu földlüktetését, földszívét. Akkor hát van benne égi hang, földdobogás és köztes állapot. Ez is a TRANZIT.